6.rész: "Nem lehetünk barátok!"

Halihó! Nagyon szépen köszönöm az 1015 oldalmegtekintést.:) Nagyon sokat jelent ez nekem mivel ez az első blogom. Meghoztam a 6.rész remélem tetszik, ha igen akkor hagyj magad után nyomot.:) Puszi Eszter.:)

Az a valaki pedig nem mást volt mint, Lara. 

-Roseeeeeeee!-üvöltötte a nevemet.

-Shh, Lara!

-Rose végre, hogy haza jöttél!-még mindig kiabált.

-Lara, kicsim ne kiabálj!-jött ki, Amy kócos hajjal a szobából.-Hát te meg most jöttél haza?-mosolyodott el.

-Kérlek, ne mond el anyuéknak, mert akkor nekem annyi az is biztos!-már egyből kérleltem Amyt, mire ő még mindig mosolygott.

-Én is voltam már fiatal, nyugi nem mondom el.

-Köszönöm!-megöleltem és már mentem is a szobámba.

Ledőltem az ágyra és épp, hogy elaludtam volna valaki bejött hozzám. Nem akartam felnézni, így a fejem még mindig a párnába volt. Aki bejött, leült mellém és a hátamat simogatta. Még mindig nem néztem fel, de nem is akarok apu mérges tekintetével találkozni. Addig piszkált az illető míg fel nem keltem. Aki ott ült mellettem teljesen meglepődtem rajta. 

-Te mi a büdös francot keresel itt?-akadtam ki. Még van bőr a képén, hogy idejöjjön amiket csinált velem? Tisztára szánalmas.

-Neked is szia.-mosolygott.

-Ne vigyorogjál mert akkor takarodhatsz kifele! Miért jöttél ide? Nem sült le a képeden a bőr a múltkori miatt?

-Az csak egy egyszeri alkalom volt.-vonta meg a vállát.

-A mi kapcsolatunk is egy egyszeri alkalom volt.-csináltam ugyan azt amit ő.

-Jaj, Rose ne csináld már!-állt fel.

-Még is mit?-álltam fel én is.

-Mit kéreted magad?-lenézően nézett rám.

-Én kéretem magam? Nézzél már magadra! Egy egoista buzi vagy a többi haveroddal együtt!-keltem ki magamból aminek meg is lett a következménye. Elkapta a torkomat és a falhoz szorított.-Er...eressz...e-el!-ezt a két szót is alig bírtam kimondani.

-Ugyan az a ribanc maradtál, mint voltál! És ajánlom neked, hogyha Bieber közelébe mész bármi bajod eshet!-csókolt volna meg, de én elfordítottam a fejemet, így arca puszi lett. Elengedte a nyakamat és én a földre csúsztam.-Tudod, hogy még szeretlek!-emelte fel a fejemet, puszit hintett az orromra. Mikor kiment akkor kiadtam belőlem minden stresszet. Egyszerre sírtam, ordítottam minden bajom volt. Odaszaladtam az ajtóhoz és rohantam le a szüleimhez. Szerencsére mindenkit ott találtam.

-Ki engedte be?-most biztos úgy néztem ki mint egy ideg bajos. Nem válaszolt senki.-Még egyszer megkérdezem. Ki engedte be ezt az őrültet?-szinte már kiabáltam.

-Én voltam!-állt fel a bátyám. Na pont belőle nem néztem volna ki, hogy egy ilyen vadállatot enged be a házba pedig tudja, hogy milyen a volt barátom.

-Hogy tehetted ezt? Chris pont belőled nem néztem volna ki!-amit a fejemben kigondoltam azt egyből mondtam is, de nem tudom, hogy miért.-Mondtam, hogy elakarom felejteni ezt az embert nem igaz? Nem de te még beengeded!

-Azt mondta, hogy megint együtt vagytok.-emelte fel a kezét védekezés képpen. 

-Ez nem mentség erre, Chris! Hagyjatok engem békén!-mondtam és kirohantam a házból. Futottam, futottam és csak futottam. Szerintem reggelre csont sovány leszek annyit szaladtam. Elmentem egy nagyon eldugott parkba. Ezt még pár éve fedeztem fel és szeretek idejárni. Leültem egy padra és csak sírtam. Nem bírom elfelejteni, hogy ez a vadbarom, mire volt képes velem ezeket csinálni. Ezért is hagytam el mert egy gerinctelen állat. Rezegni kezdett a táskám, kivettem belőle a telefonom, rápillantottam a képernyőre és a "Justin" nevet jelezte. Semmi kedvem sincs senkivel beszélni. Ezért kinyomtam. Megint hívott, mire én megint kinyomtam. Nem igaz, hogy egy perc nyugtom sem lehet.

*3 héttel később, Rose szemszöge*

3 hét. 3 hét telt el mióta itt járt Dustin. 3 hete nem beszéltem, Justinnal amit meg is bántam, de jobban találom, hogyha már barátság se lenne köztünk. Igen! Ez lesz amit most fogok csinálni, beszélnem kell vele. De még hozzá azonnal. Kikerestem a névjegyzékekből Justin nevét és rögtön hívtam is. Pár csöngés után felvette.

-Szia, Rose!-szólt bele boldogan.

-Szia, Justin! Beszélnünk kell!-tértem egyből a lényegre.

-Mi? Mi történt?

-Elmesélem. Most hol vagy?

-A táncstúdióban.

-Rendben akkor megyek oda és el ne merj onnan menni!

-Nem megyek.

-Oké akkor szia!

-Szia!-eltettem a telefonomat a táskámba és már mentem is a stúdióhoz. Elgondolkoztam azon, hogy mi van ha most összefutom Dustinnal? Nem, nem fogok! Nyugi, Rose!-nyugtatgattam magamat és már ott is voltam. Bementem és elkezdtem keresni Justint. Már, hogy éppen feladtam volna a keresést mikor az egyik teremből zenét hallottam meg. Utamat oda vettem, benyitottam és ott voltak Justin a táncosaival együtt.

*Justin szemszöge*

-Mi az haver ki volt az?-kérdezősködött az egyik haverom.

-Csak, Rose. Eljön ide beszélni velem.

-Értem.-néztük a táncosokat, ahogy betanulják a koreográfiát, mikor arra eszméltem fel, hogy az ajtó nyílik is. Odafordultam a cimborám felé és megböktem a vállát.

-Nézd csak, ő az!-néztem rá.

-Bazd meg Justin te is!

-Most miért?

-Ilyen jó csajt hallod. El ne merd engedni, mert ha elengeded akkor velem gyűlik meg a bajod!-fenyegetett meg, mire elröhögtem magam.

Rose felénk tartott. Az a szép barna haja fel volt fogva lófarokba ruhája pedig egy farmer csőnadrág és hozzá egy ujjatlan felső ami passzolt a szeme színéhez. Milyen dögös! Mit beszélsz Bieber? Magadnál vagy? Ő biztos, hogy nem jönne veled össze! Térj magadhoz!-mondta az eszem. Talán igaza van. Hogy tényleg magamhoz térjek megráztam a fejemet és, Rose tekintetével találtam szembe magam.

-Szia!-köszöntem neki.

-Sziasztok! Akkor beszélhetnénk?-kérdezte félénken.

-Persze, gyere!-felálltam és átmentünk az egyik terembe.

-Miről is akartál velem beszélni?-kérdeztem rá mert nagyon, úgy látszik, hogy fél. De mitől fél?

-Arról szerettem volna beszélni, hogy nem lehetünk barátok, Justin!-arcomról lefagyott a mosoly és a helyét megdöbbenés vette át. 

-Micsoda? Miért nem lehetünk barátok?

-Justin, kérlek ne kérdezz semmit, csak értsd meg, hogy egyszerűen nem lehetünk barátok és kész!

-De ok nélkül nincs ilyen, hogy nem lehetünk barátok!-mérgelődtem.

-De igen is van!-ő is mérges volt rám amiért nem értem, hogy miért nem lehetünk barátok.-Ha nem bírod felfogni akkor majd, úgy is rájössz!

-Hogy jönnék rá mikor azt sem tudom, hogy mi a franc bajod van!-szinte már üvöltöttem.

-Ne kiabálj!

-Te nekem ne mond meg, hogy mit csináljak te ribanc!-kiabáltam rá. A szeme meggyűlt könnyekkel és csak állt ott előttem.-Én, én sajnálom, Rose nem akartam, csak csak nem ér, hogy csak ennyi miatt nem tarthatjuk a kapcsolatot!-még mindig nézett rám könnyes tekintettel.

-Többet a közelembe ne merj jönni!-ordította el ezt az egy mondatot és elfutott. Utána mentem, de nem értem vele semmit. Mit tettem? Hogy lehettem ilyen? Fel sem fogtam, hogy mit mondtam neki. Ezt most elcseszted Bieber! Gratulálok te vagy a legjobb! Mérgemben bevertem egyet a falba és elmentem a táncstúdióból.